Megszületett Jakó Zsigmond történész Biharfélegyházán látta meg a napvilágot, 1939-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán végzett. 1940-41-ben az Országos Levéltárban gyakornokoskodott, majd visszatért Erdélybe. 1941-50-ig a kolozsvári Erdélyi Múzeum levéltárában dolgozott, 1948-50 között annak vezetője volt. 1942-től a kolozsvári Ferenc József, Bolyai, végül Babes-Bolyai Egyetem tanársegéde, 1947-81-ben professzora. Közben 1949-81 között a Román Tudományos Akadémia kolozsvári történeti intézetének munkatársa is volt. 1990-től az újból életre hívott Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke. Fő kutatási területe a középkor, a középkori Erdély, és szűkebb pátriájának, Bihar megyének a története. Több szállal is kötődik az anyaországhoz. Tiszteletbeli tagja a Magyar Történelmi Társulatnak, társelnöke a Magyar Történészek Világszövetségének, tiszteleti tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. 1996-ban az erdélyi magyarság társadalom- és művelődéstörténetét feldolgozó tevékenységéért Széchenyi-díjat kapott. 1996-ban 80. születésnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Pro Scientia Hungarica díjjal tüntette ki. A díjat a történettudomány magas szintű műveléséért, a határon túli magyar tudományosság újjászervezésében betöltött meghatározó tevékenységéért érdemelte ki. 2005-ben az MTA Magyar Örökség-díjjal tüntette ki `Erdély múltját feltáró munkásságáért`, a romániai és a magyar történészek közötti `hídépítő szerepéért` vehette át a kitüntetést. Főbb művei: Bihar megye a török pusztítás előtt (1940), A gyalui vártartomány urbáriumai (1944), Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok, 1718-1784 (1970), Erdélyi féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége (1974), Írás, könyv, értelmiség (1976), Nagyenyedi diákok, 1662-1848 (1979), A latin írás története (Radu Manolescuval, 1987), A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289-1556 III. (1990), Társadalom, egyház, művelődés (1997), Erdélyi okmánytár I. 1023-1300 (1997).