Meghal Mikó Imre, `Erdély Széchenyije` Zabolán született 1805. szeptember 4-én. 1847-1849-ben erdélyországi kincstárnok, 1848-ban az agyagfalvi székely nemzetgyűlés királyi biztosa, majd elnöke, s 1848-ban az erdélyországi főkormányszék (Gubernium) elnöke. 1849 után az ő segítségével éledt fel az Erdélyi Gazdasági Egylet. Az abszolutizmus idején is fontos közhivatalt vállalt: 1860-61-ben ismét az erdélyi Gubernium elnöke volt. Egyik életre hívója és mozgatója volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (amely az ottani tudományos akadémia funkcióját töltötte be), s szorgalmazója minden gazdasági és társadalmi aktivitásnak a kiállításoktól a színházpártolásig. Birtokai jövedelmének jelentős részét költötte az erdélyi magyar kultúra fejlesztésére és magyarországi alapítványokra. Vagyonából sokat áldozott közcélokra. Jelentős történeti munkákat írt, forráskiadványokat adott ki Erdély történetéről. (1858-tól az MTA tiszteleti, 1865-től igazgató tagja.) A Magyar Történelmi Társulat 1867-ben őt választotta első elnökévé, s ezer forintos alapítványával is jelentős mértékben járult hozzá a Társulat működésének megindításához. A kiegyezéskor létrejött Andrássy-kormányban 1867-1870 között közmunka- és közlekedésügyi miniszter volt. Kortársai Erdély Széchenyijének nevezték. Kolozsvárott hunyt el.